EMLÉKBESZÉD
2019. AUGUSZTUS 20-ÁN, A SZENT KORONA DOMBNÁL

Szónok: dr. Kádár György

Nagy tisztesség ez nekem, hogy a Szentkorona Domb Őrzői rám bízták a mai beköszöntő beszéd megfogalmazását. Nem vagyok képzett szónok, a következő szövegem talán kicsit szárazabb és tényszerűbb lesz, mint a hivatásos szónokok lelkesítő orációi.
Iskolás koromban, 1956 előtt augusztus 20-át nevezték az alkotmányünnepének, az új kenyér ünnepének, de a templomban és hittan órán mindig is Szent István napja volt. Szent Istvánról, fiáról, szent Imre hercegről és az uralkodói hagyomány átörökítésének lehetőségéről szeretnék beszélni.

Géza fia Vajk, magyar nagyfejedelem a törzsek viszonylag laza szövetségét királysággá, egységes országgá szervezte, német vagy bizánci alárendelt hűbéri viszony helyett az egyetemes katolikus egyház közvetett oltalmát választotta. A Rómából küldött Szent Koronával 1000 karácsonyán királlyá koronázták és a karácsony másnapján ünnepelt Szent István vértanú diakónusra emlékezve István néven vált királyi uralkodóvá.
Egyetlen élő fiát, Imre herceget utódjának szánta, ezért 1027-ben Admonitiones – Intelmek címen tanácsokkal látta el a leendő királyt. Ez a mű irodalmi szempontból is jelentős, a magyar irodalom első leírt munkájának tekinthetjük. Irodalmi műfaja az ókor óta ismert királytükör, a királyoknak szóló tanácsadó műveket nevezték így, a reneszánsz korból kiemelkedik Rotterdami Erasmusnak 1516-ban írt, A keresztény fejedelem nevelése, és Machiavellinek 1532-ből ismert A fejedelem című munkája.

István király Intelmei Imre hercegnek annyira jelentős mű, hogy a Corpus Juris Hungarici, az 1526-ig uralkodó királyok rendeleteit tartalmazó Magyar Törvénytest, a hagyományokra alapozott magyar alkotmányosság alapműve az Intelmeket első törvényként sorolja fel
Szent István első magyar király dekrétomainak első könyve Szent Imre herczegnek. címmel.

Kezdő sorai méltóak a figyelemre:

„A szent Háromság egy Isten nevében.

1. § Mélyen érzem, hogy valamit Isten az ő akaratából teremtett és bizonyos elevelátó végezéséből elrendelt, mind a kiterjedt mennyég boltjain, mind itt e széles földi téreken, mindent az OKOSSÁG törvénye éltet és igazgat, látom jól, hogy amit ez élet javára és tisztességére Isten kegyelme adott, úgy mint királyságot és egyéb méltóságokat, mindazt részint isteni parancsolat és rendelés, részint a törvény, részint a jobbak és vénebbek tanácsa és javallata intézi, oltalmazza, osztja és alkotja; tudom bizonyosan, hogy minden renden valók mindenütt a földön, akármi tisztök legyen is, nemcsak az ő híveiknek, szolgáiknak, hanem fiaiknak is parancsolnak, tanácsolnak, javallanak; azért hát, szerelmetes fiam, ne legyek én se rest, neked még életemben tanulságot, intést, oktatást és tanácsokat adnom, hogy mind a magad, mind a te alattad valók élete módját azokkal ékesítsed, valamikoron a Mindenható engedelméből országolni fogsz énutánam.”

A bevezető sorok után az Intelmek 10 fejezetből áll:

I. A szent katolikus hit megőrzéséről és erősítéséről

II. Az egyházi rend, Krisztus, Szent Péter, az apostolok és szentatyák egyházának becsben tartásáról.

III. A Főpapoknak kijáró tiszteletről .
Ezek a fejezetek azt jelentik, hogy Szent István figyelemre méltó előrelátással ismerte fel, hogy a keresztény hit és az intézményes egyház közösséget teremtő erő. Tudta, hogy az Árpáddal érkező törzsek, a korábban itt élő, valószínűleg magyarul beszélő avarok, az erdélyi székelyek, a szlávok, gótok, később jászok, kunok, palócok sokszínű, sokféle kultúrájú sokaságából keresztény istenfogalomra alapozott szilárd eszmei rendszerrel lehet nemzeti közösséget, erős királyi uralkodással rendben tartott országot alapítani és fenntartani. A további fejezetek a királyi igazgatású ország, a főemberek, a vitézek, a királyt segítő tanács fontosságára a türelmes és igazságos uralkodói ítéletre intenek. Erre vonatkozik a máig általánosan érvényes idézet: ”Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
A keresztény család erénye az elődök követése és a gyarlóságoktól megtisztító és feloldozó és felemelő imádkozás. Az utolsó tizedik fejezet a legfontosabb emberi és uralkodói erények tiszteletére inti Imre herceget. Ezek az erények a szeretet, az irgalmasság, a türelem, az erős bátorság, az alázat, a mértékletesség, a szelídség, a becsületesség és a szemérmesség.

A többi fejezethez képest kivételesen említendő a VI. fejezet, amely „A vendégek marasztalásáról és ellátásáról” szóló erősen vitatott és a bevándorlások jelenleg folyó háborús helyzetében szándékosan félreértett részlet. A fordítások tévesen a vendégek befogadásáról írnak, de a latin detentio szó visszatartást, marasztalást jelent és nem befogadást. Róma példáját említi Szent István, ahová "sok nemes és bölcs áradt különb-különb tájakról". Az idegen nobiles et sapientes különböző nyelveket, szokásokat és fegyvereket hoztak magukkal és ezzel elrettentették az ellenséget és emelték az udvar fényét. A latin regnum szó fordítása is kétértelmű lehetne, de abban az időben az első jelentése nem ország, királyság, hanem uralkodást, királyi hatalmat, hatalmi központot jelentett. Ebben az esetben a szöveg szerint a nemes és bölcs jövevények nem az ország, hanem a királyi udvar fényének emelését szolgálhatják. "Mert az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy udvarodban szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak."

Azt látjuk, hogy az utóbbi években nem nemes és bölcs jövevények akarnak Európába jönni és egyáltalán nem olyanok, akiket az európai nemzetek jó szívvel be tudnának fogadni. A befogadáshoz ugyanis ésszerű esetben az lenne szükséges, hogy a bevándorló hajlandó és képes legyen elfogadni a befogadó társadalom normáit, törvényeit, munkakultúráját, megtanulja a befogadók nyelvét, tisztelje kultúráját és munkából akarjon megélni. Ez a mostani bevándorlók muszlim többsége számára elfogadhatatlan: saját normák és törvények szerint működő sziget társadalmakat, lakóközösségeket alakítanak ki, ahová jószerivel már a helyi rendőrség sem tud bemenni sem, nem még intézkedni és a befogadó társadalom jóléti szociális rendszeréből kapható ajándék jövedelemből kívánnak munka nélkül megélni.

A védekezés módja közismert, szilárd következetességgel ragaszkodnunk kell keresztény kultúránkhoz. A vallásos keresztény hit fontossága mellett a kulturális kereszténység, a keresztény erkölcsi és viselkedési normák tiszteletben tartása, gyakorlása a legfontosabb, hiszen a közismert aforizma szerint Európában még az ateista ember is keresztény, ha ember. A kereszténység az az alap, amelyből Isten, Haza, Család hármas társadalomszervező fogalmaink erednek, és éppen ezeket veszélyezteti a bevándorlási válság. Az Istenbe az Teremtő Atya végtelen hatalmába, a Fiúisten végtelen szeretetébe és a Szentlélek végtelen okosságú tudásába vetett hit, ebből fakadóan a Haza erős szuverén hatalmának, a társadalom szerető összefogásának és az ország bölcs igazgatásának a tisztelete valamint a Család, az alapvető legkisebb keresztény szellemű társadalmi egység megóvása a védekezés leghatékonyabb formája.

Őrizzük hát európai keresztény kultúránkat, hiszen ez az önfenntartás, összefogás, védekezés, megmaradás legfontosabb alapeleme.

Köszönöm a figyelmet.