HATÁRON
TÚLI KAPCSOLATAINK
Újságcikk Klebelsberg Kuno emlékének és
hagyományának ápolójáról
Pécskán,
Klebelsberg Kunó szülőhelyén él kedves barátunk,
Az Erdélyi Napló
2015. október 8-i számában Nagy tanár úrral készült interjú jelent meg, amely
az alábbi hivatkozás megnyitásával olvasható pdf formátumban vagy a hetilap
online oldaláról vett dokumentumban.
uuu
„A Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége”
létezésének és működésének fontossága
Ötvennégy évig éltem
Argentínában és hazatérve, lakhelyemnek a II. kerülethez tartozó „Nyugdíjas
Pedagógus Otthon”-t választottam, amely valójában Pesthidegkút szomszédságában
van.
Így kapcsolatba léptem a
Pesthidegkúti Polgári Körökkel és azok szövetségével, ahol magam is aktív
munkásságot fejtek ki. Ugyanis teljesen egyetértek a Pesthidegkúti Polgári
Körök Szövetségének azzal a szándékával, hogy:
„ápolják a kapcsolattartást
a Trianonban elszakított területeinken élő magyarjainkkal.”
Ennek a
kötelezettségnek kettős indoka van:
Egyik: az
elszakított területek magyarjai idegen állampolgárok, de a magyar nemzethez
tartoznak.
Másik:
Csonka-Magyarország Európa egyetlen állama, amelyet saját országa vesz körül.
Az
elszakított országrészek kaphattak bármilyen elnevezést (Szlovákia, Románia
stb.), származás-bizonyítékokra támaszkodnak, mert ilyennel sem a „szlávok”,
sem az „oláhok” nem rendelkeznek.
A Pesthidegkúti Polgári
Körök Szövetsége tervszerűen végzi a külföldre szakadt magyarokkal való
kapcsolat ápolását, tanácsokat is ad ennek végrehajtási módjaira és arra, hogy
miért kell valójában ápolni ezt a kapcsolatot.
Magam is az ő utasításuk
szerint mentem el IPOLYSÁG-ra, jó munkát végezve a Pesthidegkúti Polgári Körök
Szövetsége képviseletében.
2003. február 5.
Prof. Dr.
Badiny Jós Ferenc
uuu
A SZENT
ISTVÁN-I NAGY-MAGYARORSZÁG
Minden magyar embernek, idősnek és fiatalnak,
férfinek és nőnek egyaránt tudnia kell, mert nem felejtheti, hogy
Magyarországot, hazáját 1920. június 4-én a franciaországi Trianonban
kihirdetett békeszerződéssel, valójában „békeparanccsal” földarabolták, a magyar
nemzetet megalázták!
Ezeréves hazánk területét,
az egykori 282.000 km2-ről (Horvátországgal és Szlavóniával 325.000
km2) 93.000 km2-re csonkították.
Az elcsatolt területből
Románia 103.000 km2-t és 1.700.000 magyart, Csehszlovákia 63.000 km2-t
és 1.072.000 magyart, Jugoszlávia 21.000 km2-t és 465.000 magyart
kapott. Még Ausztria is kapott 4.000 km2-t és 26.000 magyart.
Ezek az adatok bizonyítják,
hogy a döntést hozó hatalmak teljesen az ún. utódállamok területi igényét
elégítették ki. Láthatjuk és nem felejthetjük tehát, hogy az új határok
kialakításánál a minduntalan hangoztatott nemzetiségi elv nem játszott
semmiféle szerepet.
Trianoni döntésüket
megismételték még kegyetlenebbül a II. világháború után az 1947. évi párizsi
diktátumukkal. Így Magyarországot és népét, az összmagyarságot szinte
életképtelenné tették.
Trianon óta eltelt 83 év.
Ezen idő alatt a szomszédos országokhoz került magyarság a nemzetközi jog és a
megkötött békeszerződések szerint is megengedhetetlen bánásmódban kényszerül
élni és állandóan fogyatkozni.
Miért kell tudnunk az
ezeréves Magyarországról? Azért, mert ha a szomszédos országokban folytatódik a
magyar kisebbségekkel szembeni tarthatatlan bánásmód, csak idő – és nem sok idő
– kérdése és ez a magyarság elpusztul. Ezt szent kötelességünk megakadályozni,
mert ha nem, elkerülhetetlenül a trianoni hazának és magyar népének pusztulása
következik be. Aki, vagy akik ennek a megállapításnak az ellenkezőjét vallják,
sötéten látásnak minősítik, nem ismerik vagy nem akarják ismerni történelmünket,
vagy járatlanok a politikában is.
A megakadályozás nem
lehetetlen. Nem, mert a magyarság a maga 15 milliójával (ha mi számoljuk meg) a
Kárpát-medence legnagyobb népe. Egyike azoknak a nemzeteknek ebben a
medencében, amelyik az élet minden területén (tudomány, művészetek, sport stb.)
halhatatlanná, felejthetetlenné tette magát. Mint ilyen nemzet ebben a
medencében, nem pusztulhat el. Ehhez azonban föl kell adnia mesterségesen
belétáplált eddigi elesettségét. Vissza kell szereznie elorzott életkedvét,
elrabolt nemzettudatát. Tudnia kell, hogy ezer éves hazájához és száműzetésbe
taszított nemzetrészeihez végül is újra hozzá kell jutnia. E tudata
erősítéséhez egyetlen pillanatra sem feledkezhet meg régi magyarságáról, több
mint ezer éven át létezett nagy országáról, igazi hazájáról.
A megakadályozás nem
lehetetlen. Nem, mert Théophile Delcassé francia államférfi szerint „Egy nemzet
sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt – késsel a torkán – egy
végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha
tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a
lemondás.” Ezeréves múltunk ezt nem engedi meg, jelenlegi nemzetközi helyzetünk
pedig lehetségessé teszi tiltakozásunkat. Ebben az igyekezetünkben azonban
számolnunk kell azzal, hogy ebben, ezen a téren vannak súlyos belső és külső
akadályaink is. Ezeket azonban kellő összefogással – ismételjük – több mint
ezer éves múltunkhoz méltó, tudatos együvé tartozással le kell győznünk. Ehhez
önmagunkban és igazságunkban bízó népévé kell lennünk a Kárpát-medencének.
A rendszerváltás óta mint
történész és író szünet nélkül, megállás nélkül e cél eléréséért dolgoztam. Ezt
bizonyítja a mellékelt – kiadott és elterjedt műveimről szóló – összeállítás.
Budapest, 2003. február 22.
Dr.
Kosztin Árpád
Dr.
Kosztin Árpád jogász, történész, író művei
1. A dákoromán legenda – keresztény
kultuszhelyek Erdélyben. Népszava, 1989. Ez a munka angol nyelven is megjelent
1997-ben „The Daco-roman Legend – Cristian Cultic Places in Transsylvania”
Matthias Corvinus Publishing, Hamilton Buffalo.
2. A magyar-román hűbéri-hűbéresi viszony.
INTERMIX Kiadó. Ungvár-Budapest, 1993.
3. Magyarellenes román kegyetlenkedések
Erdélyben. Bíró family kiadása. Budapest, 1998. Elnyerte a XXXVIII: Magyar Kongresszus
(USA) bírálóbizottságának Arany Árpád-érem díját. Kanadában elkészült angol
fordítása.
4. Az Erdélyben elkövetett magyarellenes
román kegyetlenkedések időrendje és leltára. Szenci Molnár Társaság, Budapest,
2000.
5. A Herman Ottó Társaság nyílt levelei
Sofronie Drincec gyulai görögkeleti román püspök úrnak és Ireni Comaroschi
román külügyi szóvivőnek. Szenci Molnár Társaság, Budapest, 2000.
6. A román nép ellen románok által elkövetett
kegyetlenkedések időrendje és leltára. Szenci Molnár Társaság, Budapest, 2001.
7. Magyar térvesztés – román térnyerés
Erdélyben. Budapest, 2003. Bíró family kiadása.
uuu
Levél
Kolozsvárról
2003. nyarán vendégül láttunk egy autóbusznyi kolozsvári
unitárius fiatalt. Az alábbi köszönőlevél a csoportot vezető lelkésztől,
Kolozsvár, 2003. december 13.
Kedves Pesthidegkúti Magyar
Testvérek!
Most, amikor gyorsan
közeledünk szent karácsony szép ünnepe felé, szeretettel gondolunk édes
mindannyiatokra. Eleven él bennünk az augusztus első hetében együtt eltöltött
napok emléke.
Lehet-e elfelejteni Titeket,
akik értünk, kolozsvári ifjakért, oly sokat tettetek? Lehet-e elfelejteni a
budapesti sétákat, az esti önfeledt játékot, a beszélgetéseket, Solymárt vagy
Visegrádot, Esztergomot vagy a velencei lubickolást? Lehet-e elfelejteni a
kiadós vacsorákat, a finom sütiket, a palacsintát, a búcsúzás kimondhatatlan
szép pillanatait és a szép énekeket? Lehet-e elfejteni Lajost és Katalint,
Józsit és Magdit,
Úgy imádkozunk
templomainkban, hogy ti is érezzétek értetek mondott hálaimánkat.
Adjon a jó Isten édes
mindannyiatoknak erőt, egészséget.
További lendületes munkát,
hogy a köztünk levő távolságot, akadályt le tudjuk bontani az elkövetkezőkben.
Adjon a jó Isten boldog
karácsonyt és áldott új évet!
A viszontlátás reményében
szeretettel köszöntünk benneteket:
lelkész
és még számos aláírás
uuu
SEGÍTSÉG A SIMÉNFALVI ISKOLÁNAK
Az erdélyi siménfalvi iskolát
árvíz sújtotta. A Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége jótékonysági
Erzsébet-bált rendezett, amelynek bevételét eljuttatta az iskolának. Örülünk,
hogy segíthettünk.
uuu